Panaszkönyv zenekar

Tagok

Urbán László - dob, ének

Csizmadia János (Magilla) - gitár, basszusgitár

Báji Zoltán (Zollye) - basszusgitár, ének

Bakó Éva - ének

Szilvia (Szilvió) - ének

Biográfia

Nagykáta

A Rituális Rémtettek együttes a nagykátai Panaszkönyv együttesből alakult, amely punk, metal, ill. blues alapokon nyugvó zenei vonalat képviselt.
A Panaszkönyvről nyugodtan állíthatom, hogy kísérleti jellegű zenekar volt, - lényegében a(z ugyancsak nagykátai székhelyű) Hisztéria együttes "romjaiból" élesztettük az együttest. A ma is népszerű Sense of Silence frontemberét, Solymosi Lászlót vitték el katonának, így kénytelen volt kiválni ideiglenesen a Hisztéria együttesből. - Akkor még senki nem tudta, hogy a nagykátai Hisztéria (2) zenekar|Hisztéria]] már soha többé nem fog színpadra lépni. A megmaradt mag, - amely akkor Urbán Lászlóból (dob, ének) és Csizmadia Jánosból (gitár, basszusgitár, ének) állt, személyemmel bővülve lépett színpadra a későbbiekben Panaszkönyv néven. Én kezeltem - a "Magillával" váltásokban - a gitárt, illetve basszusgitárt. ( Ez volt a Csizmadia János művészneve. :)) - Az énekben nem osztoztunk, mert akkoriban még szégyelltem a hangomat.
Ennek a formációnak nem volt hosszú élettartama, hiszen zenéhez értő ember tudja jól, hogy egy trió felállásának alapfeltétele, hogy a benne szereplő zenészek professzionális módon bánjanak a hangszereikkel, hangjukkal, - ettől pedig nagyon távol álltunk. Bontogattuk a szárnyainkat, kísérletezgettünk, feldolgozásokkal próbálkoztunk, - mint például 4Skins, Ramones... A Magilla volt közöttünk a legszínesebb, legkreatívabb egyéniség, sok pluszt tudott hozzátenni a zenei "tudásunkhoz", de idővel be kellett látnunk, hogy ez, ebben a formában nem elégséges az "életben maradáshoz".

Részletekre kiterjedően, - óra-percre - nem emlékszem pontosan, de ezt követően csatlakozott hozzánk énekesnői minőségében Bakó Éva, szövegírói, szervezői minőségében pedig Klacsán Gábor. - Természetesen vittünk szövegeket az együttesbe mindannyian, de az AGY lényegében a Klacsán Gabi volt ezen a területen.

Nagy elánnal nyomtuk a próbákat, - lelkesen, ahogy amatőréknél szokták. - Személyes benyomásom alapján, nem is annyira a "sztárság" iránti vágy hajtott, minket, az viszont biztos, hogy szerettük volna megmutatni magunkat a Világnak.
Voltak szórványos fellépések, - ahová lelkesen kísért minket egy masszív rajongótábor, baráti kör is. Sok lelkierőt kaptunk ettől a Körtől, - utólag is tisztelettel megköszönöm a bátorítását, megtisztelő jelenlétét ennek a Körnek.

Ezt egy újabb kísérleti korszak követte, amikor kettő Hölgy gondoskodott az éneklésről, - ez a korszak nagyon rövid volt. Sajnos a második énekeshölgy vezetéknevére nem emlékszem, - annyit tudok, hogy Szilviának hívták, és "Szilviónak" becéztem. Vagány csaj volt, az biztos!

Emlékeim szerint 1989-ben volt egy nagyszabású könnyűzenei fesztivál a Nagykátai Művelődési Házban, amelyen természetesen részt vettünk. Ez egy olyan fesztivál volt, ahol a zenekarok nem csak leadták a zenei blokkjukat és továbbálltak, hanem szakkritikus mondott véleményt az együttesekről egy-egy előadói blokk végén.
Az ekkor már Rituális Rémtettek néven fellépő együttes zenéjét a szakkritikus sem tudta egyértelműen behatárolni, - a több évtizedes zenei múltja ellenére - arra a következtetésre jutott, hogy az Együttes "punk beütésű new-wave"-t játszik.

(részlet a Rituális Rémtettek zenekar történetéből)