Vörös Rébék zenekar
Tartalomjegyzék
Tagok
- Ács Gyula – fúvósok, ének
- Detvay Gyula – ének, stúdió
- Kálna Gusztáv – basszusgitár, ének
- Bunda Attila – gitár, ének
- K. Nagy Ferenc – dob
- Hrebenku Zsolt – gitár
- Gyurcsán Szabolcs – basszusgitár
Ex-Tagok
- Spirkó Károly - gitár
- Kocsenyák Gábor - dob
- Henzler István - gitár
- Hajzsó Péter – gitár, ének
Biográfia
Egyszer réges-régen... egy messzi-messzi...
Az első momentum a zenekar életében az a megrendelés volt, amikor Énekes István barátom egy "nagyon kemény" kalotaszegi koreográfia zenét kért tőlem (én Ács Gyula vagyok az elbeszélő és a volt ZKPK. is egyben). Úgy gondoltam rockzenei hangszereléssel csinálok két kalotaszegi legényest.... |Henzler Pistit (Hümért) megkértem ugyan tanuld már meg ezt a két legényes dallamot. Eleinte csak diszkéten anyázott ... később folyamatosan... (ti. Gitáron eljátszani ezt az alapvetően hegedűs muzsikát a lehetetlennel határos) A felvétel elkészült és óriási botrányt kavart a Zalai kamara táncfesztiválon a zsűri mondott mindent, kígyót, békát, rákot, úgy általában mindent... De a zene hirtelen mindenkinek kellett... érdekes... Szóval beizgultak a népek mint Túrné mikor nincs otthon az öreg Túr. Hümérrel elkészítettünk három nótát ugyan-ezzel a felállással és a Szinvavölgyi Néptáncegyüttes karácsonyi "Buliján" 1989 Dec.23-án bemutattuk. Hihetetlen sikerrel.... Mi magunk is meglepődtünk. És tulajdonképpen ez volt az első koncertünk. Az akkori "zenekar" a következő tagokból állott: Detvay Gyula - ének, Henzler István - gitár, Birinyi Lajos - gitár, Kálna Gusztáv - basszusgitár, Ács Gyula - kíntetizátor, a dobosunk egy Roland R8-as volt! (Isteni! nem iszik, pontos, és mindig jön próbára...) Emlékszem a koncert szünetében hallgattuk a rádiót mert Romániában éppen akkor volt a forradalom. Daliás idők voltak. Ekkor, ezen a koncerten határoztuk el, hogy összeállunk "állandóra" azaz megalakul a zenekar. Ebből azután az lett, hogy egy évig semmit nem csináltunk...... (ahogy ez szokott lenni volt) és Hümér volt az aki végül is megalakította a Vörös Rébék zenekart. A név is az ő ötlete volt és mindenkinek tetszett. Hümér gyakorlott rockzenészeket hívott a már meglévő kvintetthez Spirkó Károlyt (gitár) és Kocsenyák Gábort (dob). Elkezdődött a munka... a majdani első "lemez" számait megírogattuk és nyúztuk, nyúztuk, nyúztuk. Ezenközben [[Henzler István[Hümér]] egy jelentéktelen összezördülésen olyigen megmérdedt, hogy kilépett a zenekarból.... Helyére szinte azonnal (két próbával!) be tudott állni Fütyi - pardon Bunda Attila - és elkészültek azok a számok amik máig is a leg "Vörösrébékesebbek". Nekiindultunk nagy hévvel a koncertezésnek, hátha felfedeznek minket... Elmentünk többek között a zánkai Pop-Piac c. rendezvényre is ahol nagy érdeklődéssel figyelt a publikum és a "zsűri". De ahogy az már magyarhonban lenni szokott nem történt semmi.... Ezen felbuzdulva Kocsenyák Gabi elment Németországba - legnagyobb bánatunkra..... Ôt hamarosan Spirkó Karcsi követte. Ekkor került a zenekarba Hajzsó Péter és hozta magával zenésztársát K. Nagy Ferencet legőszintébb örömünkre. Később Hajzsó Peti szintén új vizekre evezett, de Feró maradt és legnagyobb Detvay vette át a kisérő gitár szerepét az ének mellett. Majd bekövetkezett a zenekar leghosszabb szünetét előidéző esemény, kilépett Kálna Guszti. Szó szerint évekig kerestünk basszusgitárost... Végre megtaláltuk Gyurcsán Szabolcsot, ekkoriban Kis Laci csépelte a bôröket nálunk és csak késöbb tért vissza Nagy Feri. Detvay uramtól a gitárt Hrebenku Zsolt vette át nem is olyan régen így Gyula már "csak" az énekre koncentrálhat... És elérkeztünk napjainkig.. Ez persze csak leírva ilyen egyszerû a valóságban telve volt megharagudásokkal, megsértôdésekkel, feladásokkal, pangásokkal de jó idôszakokkal és hitekkel, jó-fáradságokkal is.... Hiszen azóta elkészült a második lemez, és a harmadik lemezre való is félig, nem beszélve a külföldi turnékra készült, Lengyel és Cseh népdalok feldolgozásáról.... Sokáig vajúdott ez a zenekar...De mostanra mindenki tudja a dolgát és teszi is...remélem....
Utószó:
Kicsit úgy érzem magam mint ahogy a dinoszauruszok érezhették magukat közvetlenül a kihalásuk elött - hisz nem vagyunk fiatalok(kivéve Zsoltikát meg Szabikát), nem playbackozunk, és még ráadásul "tucci tucci" zenét sem játszunk... Mégis talán nem szükségtelen a mi kis vackolódásunk, talán elfér egy kis "vörös" szín is a magyar zenei élet palettáján...
Tisztelettel, figyelmüket köszönve:
Ács Gyula
